Globális problémák

George Carlin – Save the planet!

Az alapvető probléma:

Ha a jelenlegi beavatkozások mértéke tovább nő, akkor ugyanaz a sors vár az emberiségre, amely a 600 millió évvel ezelőtti kambrium kor nagy evolúciós robbanása óta megjelent többsejtű fajok 99 %-át elérte: a kipusztulás. Helyünket olyan fajok veszik majd át, amelyek nálunk jobban tudnak majd alkalmazkodni a mi beavatkozásaink nyomán létrejött feltételekhez: a gyenge termőképességű talajhoz, a magas tengerszinthez, a felmelegedő éghajlathoz, a vékony ózonréteghez és az erős sugárzáshoz.

(László Ervin)

Sajnos László Ervin szavaival kell kezdenünk a „bevezetést a környezettudományba”, mert már nem csak a globális felmérések eredménye, hanem a mindennapi ember számára is tapasztalható tény a nagyvárosok elszennyezett levegője, az elszennyezett tavak és folyók, amelyekből már nem hogy inni nem lehet, de már fürdőzni sem ajánlatos, és a termőképességét egyre inkább elveszítő talaj, az elsivatagosodó területek és a mostanában egyre gyakrabban megfigyelhető szélsőséges időjárás mind ezt mutatja[1].

Tévedés, hogy a mára kialakult helyzetnek urai a politikai, a pénzügyi, a gazdasági szervezetek, de sajnos a tudomány és a technika sem az. Egy régi kínai közmondás szerint „Ha nem térsz le a választott útról, biztosan odaérsz, ahová indultál.”

Az alapvető hiba az emberek tudatlansága, és az, hogy az erkölcsi érzékünk nem fejlődött párhuzamosan a technikánkkal. “De egyvalamit kristálytisztán láttunk: azt tudniillik, hogy az emberiség ügyeit rosszul intézik, és ezen halaszthatatlanul szükséges alapvetően változtatni. Felismertük, hogy az erkölcsi és bölcseleti alapokat, amelyekre a társadalom épül szintén újra kellene gondolni, és célszerű átalakítani. Ami pedig az egyén és a közösség magatartását illeti – a legkisebbtől a világközösségig bezárólag -, sürgősen összhangba kell hozzuk a való világgal.” Fogalmazta meg Aurelio Peccei, amikor a Római Klub megalapításának körülményeiről beszélt.

A téves technológiai előfeltevés szerint, amit meg lehet valósítani, azt meg is kell valósítani. Ami kivitelezhető, az el is adható, és ha eladtuk, az jó nekünk és jó a gazdaságnak. Csakhogy manapság a termékek (nagy részének) árában nincs benne a környezeti javak – mint közös javak – használati díja. Így nincs benne például a bányászat tájképromboló hatásának díja, a levegő-, víz- és talajszennyezés helyreállításának díja a termék előállítása és hulladékká válása során, sem a hosszú távú egészségkárosító hatás gyógykezelésének díja stb.

A kaotikus-életveszélyes helyzetet minden bizonnyal hiányosan kulturált emberek hozták létre, nem kevés esetben tudatosan is. Mindenki találhat a saját környezetében is példát arra, hogy e zavaros helyzet sokaknak jól jön, és szándékuk szerint szeretnék azt fenn is tartani, hiszen abból jól meg lehet élni, sőt, meg is lehet gazdagodni.  A szóban forgók éppen kultúrálatlanságuk, morális érzéketlenségük miatt nem tudják, vagy talán nem is akarják felfogni, hogy a pénzük végső soron nem fogja őket sem megmenteni, a felismert globális kölcsönös függőség ezt lehetetlenné teszi.

Megoldási lehetőségek:

Az oktatás és nevelés. Az emberek műveltségének emelése. A művelt embert, az értő embert már nem lehet annyira manipulálni. Több kritikával nézi a dolgokat. A neolit kor óta fejlődik a technika és az életmód, de értékrendünk és felfogásunk nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. Egy igen hosszú időszak után, amely a természet „uralmunk alá hajtása” jegyében telt, egyre többen vagyunk, akik tudjuk, hogy a természet ciklusaiba vissza kell illeszkednünk, különben a technikai vívmányok egyirányú folyamatai a jövőnket is „egyirányú pályán” tartják.

Az emberi kultúra – és kulturálatlanság – alapműhelye a család és az iskola. Itt kellene, itt kell először rendet teremteni, hiszen a szülők és az iskola, a tanárok készítik elő, alapozzák meg a jövőt.  A szülőket és a tanárokat kell esősorban felkészíteni arra, hogy már új szemléletben neveljék a gyerekeket, a fiatalságot. Egyidejűleg kell ugyanakkor szinte mindenkit felrázni.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy bár mindannyian valamely nemzet tagjai vagyunk, elsősorban mindannyian emberek. Földlakó emberek. Környezetünk védelme közügy. Ha kialakítanánk azt a bizonyos “Világkormányt”, az feltétlenül tudósokból és szakemberekből kellene álljon, nem pedig a mai értelemben vett politikusokból.

Konrad Lorenz, Nobel-díjas osztrák magatartáskutató 1988-ban fogalmazta meg a kiút lehetőségét: egy fejlődési ugrásban “nem sejtett magasabb rendű fejlődést” remél.

„A technológiai téves előfeltevés követése megengedhetetlen luxus akkor, amikor lassul a gazdasági fejlődés, telítődik a piac, a környezet eléri szennyezés felszívó kapacitásának határait, az energia- és nyersanyag erőforrások ritkulnak és drágulnak. Mindez arra vezethető vissza, hogy tömegével állítunk elő olyan javakat, amikről csak hisszük, hogy szükségünk van rájuk. Ezeknek egy részét vesztünkre használjuk, hiszen valójában pazarlók, szennyezők, ártalmasak az egészségre, elidegenedést és stresszt okoznak.” – de, tegyük hozzá, profitot is hoznak a gyártók, a forgalmazók és a reklámügynökségek számára. László Ervin szavai kapcsán azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon kinek az érdeke a reklám jelenléte mindennapjainkban. Akié a profit, azt mondja, természetesen a fogyasztóé, hiszen korrekt tájékoztatásban részesül, hogy szükségleteit minél jobban ki tudja elégíteni. Figyeljük csak meg a kulcsszavakat: természetesen, korrekt, szükséglet, jobban, kielégíteni…

László Ervin „A harmadik évezred” című könyvéből idézünk ismét: „Soha nem látott helyzet állt elő. Sem az első évezred hajnalán, sem a XX. század beköszöntekor nem került az emberiség ilyen kritikus, az egész bolygó sorsát érintő fordulópont elé. A harmadik évezred fordulóján azonban rohamosan közeledünk ehhez a küszöbhöz. Itt kell megállnunk, komolyan elgondolkoznunk – és tovább és tovább gondolkoznunk, amíg csak erőnkből telik.”

Ezt kívánjuk tanítványainknak is.

Vallner Judit és Krausz Erzsébet

( forrás: http://www.cartoongallery.co.uk )