A levegő egy olyan megújuló forrás, amely természetes folyamatok útján tisztul. Ezt a globális forrást igen sokan használják és igen kevesen védik. Így éri el a közös javak tragédiája.
A levegő összetétele
A levegő áll alapgázokból (melyek mennyisége közel állandó), vendéggázokból (melyek mennyisége változik a hőmérséklettel, a nyomással, a földrajzi helyzettel), valamint cseppfolyós és szilárd anyagokból (por, pernye, aeroplankton – spórák, algák, baktériumok).
Az alapgázok:
- 20,93 % O2
Bár a nagyvárosok fölött alacsonyabb oxigénkoncentrációt mérnek (12-17 %), az emberi tevékenység (szerencsére) az oxigén légköri szintjét nem képes befolyásolni. Még ha a teljes fosszilis tüzelőanyagot el is használnánk, az oxigén tömegéből akkor is csak 2 % fogyna el, illetve a fotoszintézis által újratermelt mennyiséggel is kevesebb. Ha a fotoszintézis valamilyen ok miatt teljesen megszűnne, annak nem a légköri oxigénkoncentráció megváltozása lenne a következménye, hanem a táplálékforrások (néhány évtized alatti) kimerülése. - 78,9 %N2,
- 0,93 % Ar, 0,01 % H2 és a többi nemesgáz,
- 0,04 % CO2.
A vendéggázok közé soroljuk a vízgőzt, az ózont (lásd az ózonprobléma c. részt), a kénvegyületeket (SO2, SO3), és a nitrogénvegyületeket (pl. NO2, N2O, … (NOx), NH3).
A levegőben lévő gázok tartózkodási ideje igen eltérő lehet. Például átlagosan 3-40 nap a NO2, H2S, SO2, NH3, H2O(gőz), 2 év az O3 esetében, 4 év a CO2, és 8 év a N2O esetén.
A levegő nedvességtartalma
A levegő nedvességtartalma megadásakor két fogalmat különböztetünk meg. Az abszolút páratartalom (g/m3) az 1 m3 levegőben mért vízpára mennyisége grammban kifejezve, míg a relatív páratartalom (%) az adott körülmények között lehetséges maximális páratartalom százalékában kifejezett mennyiség.
