- Biológiailag lebontható szerves anyag. A vízben oldott oxigént elhasználja, ezáltal halpusztulást okozhat és bűzt terjeszt. (Aerob és anaerob fermentációval távolítható el.)
- Biológiailag nehezen lebontható (rezisztens) szerves anyag kerül a vízbe. Ez kellemetlen ízt és szagot okoz, rákkeltő vagy egyéb egészségkárosító hatása lehet. (Kémiai oxidációval vagy adszorpcióval távolítható el.)
- Lebegő anyagok. A fenékre lerakódva a haltáplálékot betakarja, ha szerves anyag, akkor rothad és a vízben oldott oxigént fogyasztja. (Ülepítéssel, flotálással távolítható el.)
- Ásványi anyagok (sók). A víz keménységét növelik, öntözésre alkalmatlanná teszik, a víz ipari előkészítését drágítják. (Ioncserével, fordított ozmózissal, dialízissel illetve desztillációval távolítható el.)
- Biológiai egyensúlyt felborító anyagok (pl. foszforsók). Eutrofizációt okoznak (lásd az eutrofizáció tárgyalásánál). (Ioncserével, kicsapással, denitrifikációval távolítható el.)
- Mérgező anyagok (pl. cianidok, fenol, fémionok). A vízi élőlényeket (a baktériumokat is) elpusztítják, ezáltal a víz öntisztulását megakadályozzák. (Kicsapással, ioncserével, kémiai oxidációval, adszorpcióval távolíthatók el a vízből.)
- Patogén mikroorganizmusok, melyek fertőzést okozhatnak. (Kémiai oxidációval valamint aerob és anaerob fermentációval távolíthatók el.)
- Hőmérsékletemelkedés. A hőszennyezés a biológiai egyensúlyt borítja fel, az oldott oxigéntartalmat csökkenti. (Hűtéssel és tározással oldható meg a probléma.)
- Radioaktív szennyezés. (Itt nem foglalkozunk tárgyalásával.)
- Hulladékok (25. ábra).