Az emberiség történelme folyamán, az emberiség számának növekedése lassú tendenciát mutatott, a gyors növekedés, egy relatíve rövid időszakra, az utolsó 200 évre tehető. A népességnövekedés exponenciális tendenciát mutat (1. ábra).
1. ábra A földi népesség gyors növekedése az utóbbi 200 évre tehető.
A túlnépesedés okai
Az egyensúlyi állapot megszűnésével az emberi népesség szaporodási üteme ugrásszerűen fokozódott (demográfiai robbanás).
A technológiai fejlődés, az egészségügyi ellátás fejlődése alacsony halálozási rátához vezetett (különösen a gyermekhalandóság csökkent). A halálozási arány csökkent, a várható életkor nőtt. 1900-ban például egy fejlett országban élő nő várható életkora 50 év volt, míg 1996-ban kb. 80 év. A várható életkor ilyen magas növekedéséhez nagymértékben hozzájárult a csecsemőhalálozás nagymértékű csökkenése. Az 1900-as évek 100 esetéről 10 alá csökkent 1997-re (1000 élveszülésre számítva).
A népesség alakulásánál az utolsó 6000 év folyamán a megkétszereződés időtartama 200 évről 30 évre csökkent. Az időszámítás kezdetén 200 millió, 2000-re 6,5 milliárd, 2035-re 25 milliárd fő is lehet, bár az ENSZ előjelzések szerint 8-14 milliárd között állandósulni fog a Föld népessége.
A túlnépesedés hatásai
A túlnépesedés a gyökere tulajdonképpen az összes környezeti problémának, beleértve a környezetszennyezést, az élelmiszer- és energiagondokat, valamint nagyon sok gazdasági és társadalmi problémát.
A népességnövekedés eltérő üteme jelentősen átrendezi a Földön a népességarányokat. A népességnövekedés több, mint 90 %-a a legszegényebb országokban fog bekövetkezni, és ezen belül is 90 % a már ma is túlnépesedett városokban. Bár a népességnövekedés tárgyalásakor a figyelmet leginkább a fejlődő országokra fordítjuk, nem szabad elhanyagolnunk a fejlett országok népességnövekedését sem, tekintettel arra, hogy annak hatásai az egy főre eső fogyasztás sokszorossága miatt sokszoros. Bár a népességnövekedés több, mint 90 %-a a fejlődőben lévő országokban fog bekövetkezni, ennek a fejlett országokban is igen erős társadalmi, gazdasági és környezeti hatása lesz. Például: munkanélküliség az illegális bevándorlás és illegális munkavállalás miatt; a külföldi népességnövekedés megnöveli az élelmiszerexportot, ami ugyan rövid távon jól jöhet az élelmiszertermelőknek, de hosszú távon negatív hatással van a termőtalajra; az őserdőkben élő növények között nagyon sok – még fel nem fedezett – gyógyszeralapanyag van, amelyeket az őserdők kipusztításával egy időben pusztítunk el; ugyancsak az őserdők kipusztítása (mezőgazdasági terület nyerése céljából) az üvegházhatás fokozódásához vezet, ami viszont az egész Föld éghajlatára hatással van.
Becslések szerint egy embernek a kulturált életfeltételeihez 800 négyzetméter térre (út, iskola, lakás, kórház, börtön stb.) van szüksége. Ha az emberi népesség növekedésének ütemét változatlannak tételezzük fel, 500 év múlva 1 négyzetméter állna rendelkezésre csupán, minden ember számára. E matematikai játék rámutat a jelenlegi tendencia tarthatatlanságára. Az állattenyésztők és biológusok által jól ismert jelenség, hogy a zsúfoltan tartott állatok idegessé, agresszívvé válnak, és látszólag minden ok nélkül tömegesen egy-egy egyedre támadnak és azt felfalják (kannibalizmus). A világon végigsöprő erőszakhullám, a fiatalokból összeverődő bandák garázdálkodásai, józan ésszel megmagyarázhatatlan kegyetlenkedései sok tekintetben rokon vonást mutatnak a túlzsúfoltan tartott állatok kannibalizmusával. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a túlzsúfoltan, nyomorszinten élő embereknél személyiségtorzulás jöhet létre rendkívül nagy társadalmi veszélyességgel[1].
A túlnépesedés egy folyamatsor első láncszeme, mely az élelmiszertermelés fokozott növekedésének igényét támasztja, és végül is elsivatagosodáshoz, az élelmiszertermelés képtelenségéhez vezet, ezzel elfojtva önmagát. Ezen folyamatsor lépései: túlnépesedés – állatok számának növekedése – növényzet felélése, taposás – tömődött talaj – növényzet kipusztulása – a talaj vízkapacitásának csökkenése – csapadékvíz elfolyik – talajvíz szintje csökken – a növényzet nem újul meg – a talaj erodálódik – és végül elsivatagosodik. A Szaharától délre fekvő Száhel-övezetben ökológiai menekültek milliói kényszerülnek az élelem- és vízhiány miatt lakóhelyükről elvándorolni.
Az ökológiai krízishelyzet három fázisa
A biológiában jól ismert jelenség, hogy ha egy-egy faj hirtelen elszaporodik, azt mindig az összeomlás, a faj egyedszámának katasztrofális csökkenése követi (2. ábra).
Igen nehéz annak megállapítása, hogy a Föld hány millió embert képes eltartani. Egyesek szerint az emberiség már túllépte a Föld hosszú távú eltartó képességét, egy fenn- nem-tartható helyzetet teremtve ezáltal. Mások szerint minőségi és/vagy technológiai változás fog bekövetkezni az élelmezésben, nem kell mennyiségileg ugyanolyan mértékben növelni a termelést, mint ahogyan a népesség szaporodik. Annak alátámasztására, hogy valóban meghaladjuk a Föld eltartó képességét: ma az emberiség 1/6-a (kb. 1 milliárd ember) nyomorban él. Sem otthona, sem másnapra való élelme nincsen. További kb. 2 milliárd ember él nagy szegénységben, alultápláltan. Sok városban például négy család lakik két szobában, és másik 25 családdal osztozik egy vízcsapon.[2]
2. ábra Az ökológiai krízishelyzet három fázisa:
I. fázis: A népesség növekedése, még nem meríti ki a biológiai erőforrásokat.
II. fázis: A népesség növekedése meghaladja a biológiai erőforrásokat
(növényzet pusztulása, erdők felélése, növekvő vízhiány, terméshozamok csökkenése, … válság közeledte).
III. fázis: A népesség tovább nő, a biológiai rendszer összeomlik – a népesség elpusztul.
A természeti erőforrások előbb-utóbb kimerülnek, de a népességnövekedés egyelőre megállíthatatlannak tűnik (3. ábra). Ahogy nő az ipari és mezőgazdasági termelés, és nő az élelmiszertermelés, úgy egyre több hulladék termelődik, amely hulladék mennyisége meghaladja a természet hulladékbefogadó képességét.[3]
Meglepő lehet, de az emberiség történetében már láttunk példát arra, hogy egy viszonylag jól elszigetelt közösségnek mi a sorsa, ha durván és nyilvánvalóan megsérti a környezeti határokat.[4]
3. ábra Az egyik globális probléma a Föld túlnépesedése
Megoldási lehetőségek:
Az elszegényedők száma évente egyre nő. Sok megfigyelő úgy gondolja, hogy az emberiség létszáma növekedésének megállítása elengedhetetlen a további szenvedés és környezetszennyezés csökkentésére.
A népesség számának stabilizálására az egyik eszköz a gazdasági fejlődés. Emellett elsősorban a családtervezésnek van jelentős szerepe.[5]
Először is annak módját kell megtaláljuk, hogy hogyan tudjuk a Föld népességének számát stabilizálni. Tekintettel arra azonban, hogy egyes tudósok véleménye szerint a mostani populáció már meghaladja a Föld eltartó képességét, hosszú távon csakis a népesség számának csökkentése lehet a megoldás. Meg kell tehát találni a humánus útjait az emberiség számának csökkentésének. Egy svéd kutatócsoport által 1996-ban végzett tudományos vizsgálat amely a Föld népességére vonatkozott, 2-2.5 milliárdra becsüli az ideális népességet. Ennek gyakorlati megvalósítása igen reménytelennek tűnik, hiszen az emberi butaság, a régi megszokások, vallás, hiedelmek stb., mind gátját fogják szabni. Mindennek ellenére el fog jönni a szükség ideje, amit nagy valószínűséggel meg fog előzni egy hatalmas tömegnyomor a Földön.
A születésszabályozásnak három akadálya van: pszichológiai és kulturális, képzési (képzetlenségi) és vallási. A pszichológiai korlát abban nyilvánul meg, hogy a fejlődő országokban a gyermekek száma gyakran a nő társadalmi státusát határozza meg. A gyerekek biztosítékul szolgálnak szüleik öregkorára, és mivel magas a gyermekhalandóság, a párok alaposan bebiztosítják magukat. Indiában az átlagos gyermekszám 4. Képzési akadálya a születésszabályozásnak, a képzetlenség. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a képzettsége az anyának, annál kevesebb gyermeket vállal. Ennek elsősorban az az oka, hogy a képzés időt vesz igénybe (4. ábra).
4. ábra Az anyák képzettsége fordítottan arányos a gyerekek számával.
( forrás: Globális irányzatok )
A fejlett országok lehetőségei a népesség számának csökkentésére:
- Stabilizálni a népességnövekedést a bevándorlás megállításával, valamint több pénzt és gondot fordítani a szexuális felvilágosításra az általános iskolákban.
- Anyagi segítséget nyújtani a fejlődő országoknak, hogy a mezőgazdaságukat és a megfelelő iparukat fejlesszék. Ezzel a szegények és a gazdagok közötti szakadék keskenyedni fog.[6]
- Népességszabályozási programok finanszírozása a fejlődő országokban.
A fejlődő országok feladata:
- Sajátos nemzeti terveket kell kidolgozni, amelyek több módot és lehetőséget kínálnak a családtervezésre, és ezáltal a népesség növekedésének megállítására. Csak ezekben a helyi sajátosságokra szabott módszerekben lehet a sikert remélni.
- Finanszírozni az emberek képzését.
- Adományokat és jutalmakat adni a kis létszámú családoknak.
- A fogamzásgátlásra vonatkozó kulturális tabukat megváltoztatni. Ha sikerül, programjaik sikerét ez nagymértékben fogja növelni.
- Fejleszteni az ipart és mezőgazdaságot – elsősorban a vidéki területeken -, hogy lecsökkentsék, illetve megszüntessék az emberek elvándorlását faluról városra. Ez magasabb életszínvonalat, jobb egészséget fog eredményezni, és közvetve fogja befolyásolni a családok létszámát.
[1] Olvassuk el (újra) Exupéry, A kis herceg című művéből azt a részt, melyben egy kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árul!
[2] Az ökológusok a biológiai indikátorokat vizsgálják, és szerintük a népesség növekedése már szinte minden országban meghaladja a legelők, erdők, talajok teherbírását. Az „ökológiai lábnyom” segítségével számszerűen kifejezhető az egyes emberek környezethasználata, és összevethető az illető ország adottságaival. Számításánál figyelembe kell venni többek között azt, hogy az illető városlakó-e, vegetáriánus vagy fogyaszt-e húst és milyen gyakorisággal, mivel közlekedik otthona és munkahelye között stb. (Saját ökológiai lábnyomunkat kiszámíthatjuk, és összevethetjük Magyarországéval: http://www.glia.hu/okolabnyom/ ).
[3] „Ha minden ember úgy élne, mint Lucy – az afrikai emberszabású, akit a modern ember közös ősének tartanak –, akkor a bolygó (…) jóval több főt is el tudna tartani, mint a jelenlegi vagy a jövőben várható népesség. De a mai ember nem úgy él, mint Lucy, hanem mint a ’Ngó család Nigériában, a Singh család Indiában, az Ito család Japánban, a Leonhard család Németországban, a Jones család Amerikában vagy a Kovács család Magyarországon. (…) Lucy nem használt más energiát, csak a saját izmait és a természet erőit, ezzel szemben ’Ngóék fél kilowatt, Singhék több kilowatt, Itóék, Leonhardék, Jonesék és Kovácsék pedig 8 kilowatt kereskedelmi villamos energiát fogyasztanak óránként. A bolygó tíz, talán tizenötmilliárd embert is fenn tudna tartani ’Ngóék és Singhék szintjén, de a Jonesékhoz hasonló módon élő emberekből még hatmilliárdot sem. A Jones család gyermeke húszszor- harmincszor több energiát használ fel, mint ’Ngóék gyermeke. Jones úr vagy Jones-né asszony nyolcvanegynéhány éves várható élettartama alatt 800 ezer kilowatt villamos energiát, 2,5 millió liter vizet, 21 ezer tonna benzint, 220 ezer kilogramm acélt, továbbá ezer élőfának megfelelő faanyagot használ fel, és 60 tonna háztartási szemetet termel. Ezen az életszínvonalon – a jelenlegi technológiák és a még elfogadható költségek mellett – a bolygó aligha képes eltartani kétmilliárd embernél többet.” (László Ervin)
[4] Gondolkodjunk el azon, mekkora esélye van a ma emberiségének arra, hogy a Húsvét-sziget lakóihoz valamennyire is hasonló sorsra jusson!
A Húsvét-sziget nyílt tengeren fekszik, több száz kilométerre Dél-Amerika partjaitól, és több száz kilométerre a legközelebbi lakott szigettől. Az itt, mintegy 1600 évvel ezelőtt letelepedett polinéziai törzsek számára eléggé elszigeteltnek mondható. A szubtropikus erdők paradicsomi állapotokat teremtettek az itt élők számára, akik évszázadok alatt összetett gazdasági, politikai és kulturális rendszert teremtettek. A lakosság száma ütemesen nőtt, talán a 20 ezret is elérte, és eljött az az idő, amikor az erdők megújulása már nem tudott lépést tartani a fakitermeléssel. Az erdős területek kitermelésével megkezdődött a talajerózió, kisebb lett a terméshozam, és a sziget nem tudta többé elegendő élelemmel ellátni lakóit. Az egymással háborúskodó klánok feldöntötték egymás óriásszobrait. A sziget életének sötét időszaka következett, hiszen lakói nem tehették azt meg, mint a kontinenseken kialakult közösségek, amelyek egyszerűen továbbköltöztek, ha egy területen a kizsákmányolt földek kimerültek. 1772 húsvét vasárnapján a szigeten partra szálló európaiak csak puszta földet találtak a trópusi paradicsom helyén, ahol a megmaradt lakosság körében mindennapos volt az erőszak és a kannibalizmus.
[5] Létezik a központilag irányított családtervezés (angolul “forced family program”) Kínában, ahol az 1,2 milliárd fős népességet 7-800 millióra kívánják lecsökkenteni, az egygyermekes családok programjával. Ezt elsősorban tanítással, felvilágosítással, meggyőzéssel, másodsorban kedvezmények megvonásával, harmadsorban büntetések bevezetésével valósították meg. (Büntetés pl., ha egy családban megszületik a második gyermek, a fizetésüket 15 %-kal leszállítják.)
[6] „Tegyük fel, hogy Jonesék – és Leonhardék és Itóék – a fejlődés felelősségteljes útját választják. Lesz-e ennek bármi hatása ’Ngóék és Singhék jólét-képére? Nagy valószínűséggel igen. A Jonesék mutatta példa döntő tényezőnek bizonyulhat: globális hálózatba szerveződött világunkban szinte azonnal elterjedhet mind az öt kontinensen. A felelősségteljes életvezetés lehetne a minta – ami mindannyiunk közös érdeke. A tiszta és megújítható energiaforrások használata, a természet közelibb életmód, a friss élelmiszerek fogyasztása, a több gyaloglás vagy a tömegközlekedés igénybevétele nem jár önfeláldozással, hiszen egészségesebb, mint ülni a közlekedési dugóban rekedt autóban, szenvedni a magas koleszterinszinttől és a magas vérnyomástól, vagy belélegezni a szennyezett levegőt. A jólét jelenthet mást is – ahogy a termelés és a fogyasztás is. Ideje hát, hogy megszabaduljunk az öröklött jóléti mintáktól , és megteremtsük azt az új modellt, amelyet felelősséggel vállalhat a Nyugat, és alkotó módon vehet át a világ többi része is.” (László Ervin)
