Az állandósuló élelmiszerhiány okai
Mivel új területek már nem állnak rendelkezésre, szükségképpen a már meglévő területeknek kell egyre nagyobb embertömegeket eltartania. Ez azonban lehetetlen, hiszen a gyakorlatban már éppen ennek az ellenkezője történik. Bizonyos területek élelmiszerbiztosító kapacitása nem bírta el a demográfiai robbanást. A termőföldek folyamatosan tönkremennek (erodálódnak), és mind kevesebb főt tudnak élelmiszerrel ellátni, mind több helyett.
A területek eltartó képességének csökkenését főleg az erózió és a túllegeltetés okozza (l. A talaj c. fejezetben), de további komoly probléma az is, hogy a genetikai diverzitását a termesztett növényeknek erősen lecsökkentettük. A modern mezőgazdaság előtt pl. Sri Lankán 2000 rizsfajta közül ma már csak 5 van használatban, Indiában pedig 30 ezer rizstörzs élt, ma 20 típus adja 75 %-át a nemzet rizstermelésének. Ezek a monokultúrák sokkal érzékenyebbek a rovarkártevőkre, tehát a betakarított termés mennyisége ritkán éri el az elméletileg várható nagyságot.
A vörös húsok fogyasztása a szarvasmarhák tenyésztését generálja. Ezeknek takarmányra van szüksége. A szarvasmarhával megetetett gabona is az emberi fogyasztásra is felhasználható készleteket csökkenti. A probléma abból adódik, hogy a takarmány kalóriaértékének csak egy hetedét kapjuk vissza a marhahússal. (Ez az arány kedvezőbb a baromfik esetében: a csirke átlagban csak kétharmadát használja fel az elfogyasztott takarmány kalóriaértékének.)
Nem ellentétes a fentiekkel az a kijelentésünk, hogy mégsem a Föld ökológiai kapacitásával van a legnagyobb baj, hiszen a biológiai emberi szükségletek kielégíthetők 6 milliárd lakos esetén is. A probléma abból adódik, hogy túlságosan nagy a szakadék a fejlett és a fejlődő országok között a jövedelmekben. Fejlettebb módszerekkel bizonyos területeken túltermelést lehet elérni, ez egyenlőtlen terméseloszláshoz vezet a Földön, amit azonban az ugyancsak egyenlőtlen jövedelem-eloszlás miatt nem lehet kiegyenlíteni. (Azaz a fejlődő országok nem képesek a túltermelő fejlett országoktól vásárolni.) Másrészt azonban – visszatérve a „biológiai emberi szükségletek” előbbi kiemelésre – ha a ’70-es évek amerikai fogyasztási színvonalát akarnánk (csak) elérni, akkor a Föld kapacitása két milliárd főre terveztetett. Egyenletesebb jövedelemelosztás és a fejlett országok átlagos fogyasztásának csökkentése nélkül jövőnk igencsak keservesnek ígérkezik.
etióp kisgyerek, mögötte a rá vadászó keselyű
( forrás: http://www.imperatortravel.ro/ )
Az állandósuló élelmiszerhiány hatásai
Egy nagy része a Földön élő embereknek (főleg Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában) alultáplált (nem jut elég kalóriához), vagy hiányosan táplálkozó (nem kapják meg a szükséges tápanyagokat és vitaminokat). Ezek a táplálkozási elégtelenségek az embereket védtelenebbé teszik a fertőző betegségekkel szemben, és sok esetben közvetlenül vagy közvetve halálhoz vezetnek. Az ENSZ becslése szerint 17-40 %-ra tehető a Földön az alultápláltak vagy hiányosan táplálkozók száma. Az éhség és a hiányos táplálkozás szellemi és fizikai visszamaradást okoz, ami hozzájárul a széles körben elterjedt nyomorhoz, népességszám növekedéshez és környezetromboláshoz vezet.
Megoldási lehetőségek:
Fenntartható mezőgazdasági rendszert kell teremteni. A fenntartható mezőgazdaság jó minőségű élelmet állít elő úgy, hogy közben hosszú távon megőrzi a talaj termőképességét. A jelen és a jövő embere élelmiszerellátása szempontjából elsődlegesen fontos tényező a talaj és víz állapota. A talajt az eróziótól kell védenünk és az elsivatagosodástól. Édesvizeinket a sótartalom növekedésétől és az elmocsarasodástól kell óvnunk. A teendők szerencsére nagyrészt azonosak.
Rövid távon meg kell menteni az éhezőket, hosszú távon pedig megfelelő élelmet kell biztosítani minden ember számára úgy, hogy az élelmet az ésszerű politika által támogatott fenntartható mezőgazdaság termeli, mely óvja a talaj termőképességét. Ha azonban a népesség tovább nő, ezt az elegendő élelmiszert termelő fenntartható mezőgazdaságot nem lehet megteremteni.
Általános célként megfogalmazzuk még az egyenletesebb jövedelemelosztás szükségességét, és a fejlett országok átlagos fogyasztásának csökkentését.
Konkrét lehetőségek az élelmiszerhiány megoldására:
- nagyobb termőterületek létrehozása,
- a termőterületek terméshozamának növelése,
- a vegetáriánus étrendre való áttérés – illetve a húsfogyasztás jelentős mértékű csökkentése (különös tekintettel a fejlődő országokra, amelyeknek most kell fellendíteniük az élelmiszertermelést, a gabonatermesztésre koncentrálva, nem pedig a hústermelésre fektetve a hangsúlyt),
- a legelők mezőgazdasági termelésbe való bevonása (különösen a fejlődő országokban),
- a meglévő termőterületek termékenységének növelése (bővebben termő fajták telepítésével),
- feltétlenül megkérdőjelezendő megoldás a géntechnológia alkalmazása – bár óriási lehetőségek rejlenek benne, de ugyancsak sok etikai kérdést vet fel alkalmazása, és komoly környezeti problémákat okozhat. Igen fontos, amit több szakértő támogat, hogy a vadnövények védelme érdekében génbankot és speciális mag-bankokat kell létrehozni. Ez a jövő mezőgazdasága szempontjából létfontosságú lehet.
- alternatív élelmiszerek fogyasztásának bevezetése. Őshonos növények és állatok fogyasztására kell törekedni. Nagy lehetősége pl. a trópusoknak a szárnyas bab, melynek minden része ehető: a termése hasonlít a zöldbabra, a levele spenót ízű, a gyökere mint a burgonya és a virágai leginkább gomba ízűek.
- haltenyésztés (mivel a Föld halászható sósvízi halállománya igen nagy veszélyben van a túlhalászás miatt, sok ország arra kényszerül, hogy halat tenyésszen),
- a tápláléklánc alacsonyabb szintjén fogyasszunk, nevezetesen növényeket, és növényi termékeket (később az embereket rá lehet szoktatni a vegetáriánus étrendre a hús-alapú helyett),
- felfejleszteni a tartósítás, hűtés és szállítás technikáját, ugyanis az élelmiszereknek jelentős része (átlagosan 30 %) szállítás és raktározás során megy tönkre, az őket megtámadó rovarok, rágcsálók és betegségek miatt,
- azokat a törvényeket, amelyek a nem fenntartható mezőgazdaságot támogatják, meg kell változtatni vagy el kell törölni, mind a fejlett, mind a fejlődő országokban (pl. túlhalászás anyagi ösztönzése).
- ha csökkentenénk a vörös húsok, a kávé és a dohány iránti keresletet, akkor a „gazdagok” egészségesebben élnének, a „szegények” pedig esélyt kapnának a megfelelő táplálkozásra – hiszen azokon a földeken, ahol a legtöbb szegény ország földművesei exportra szánt dohányt termesztenek, akár gabonaféléket és zöldségféléket is lehetne ültetni az éhező helyi lakosság élelmezésére.
Minden téren a hosszú távú előnyöket kell szem előtt tartani, nem a rövid távú haszonszerzésre törekedni. A globálisan gondolkodó ember azt eszi, amit a föld ad, elsősorban, ami a saját kertjében és közvetlen környezetében megterem.
A fejlett országoknak feladata a fejlődő országok támogatása. Ma már egyértelmű, hogy nem a segélyek jelentik a megoldást, csak a krízishelyzetek megszüntetésére alkalmasak. A segítség lényege, hogy a helyi élelmiszertermelés fellendüljön. Nem technikával kell segíteni, hiszen rendkívül költséges, hatékonysága rossz az alacsony kulturális színvonal miatt, alkalmazása irracionális, a nagy munkaerő-fölösleg miatt és eszközfüggőséget okozhat, ami éppolyan rossz, mint az élelmiszer-függőség. A helyi élelmiszertermelés fellendítésében bővebben termő betegségekkel és szárazsággal szemben ellenálló fajták kikísérletezésével lehet például segíteni a fejlődő országoknak.
