Globális problémák

Az anyag- és energiaválság okai és hatásai

Az anyag- és energiaválság igazán veszélyessé az utolsó 40-50 évben vált. A II. világháború után kibontakozó gazdasági fellendülésnek az energiaválság vetett véget. Szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a Föld erőforrásai nem kimeríthetetlenek, és, ha folytatjuk a luxusfogyasztást, az emberiség néhány generáció során felhasználja a teljes nyersanyag- és energiakészletet.

A legnagyobb energiafogyasztók: az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és a háztartások.

Az energia nem olcsó. A pénzben kifejezett ára mellett a társadalom igen magas környezeti árat fizet a használatáért, az emberek és a környezet egészségének károsításával. Az energiatermelés minden fázisában jelen vannak ezek a hatások, a legerőteljesebben azonban az energia nyeréséből és használatából fakad, a feltárás, extrakció, elosztás és raktározás mellett.[1]

Egyértelmű, hogy a népesség növekedésével, és a fejlődő országokban az életszínvonal kismértékű emelkedése esetén is (még a fejlett országok fajlagos energiafelhasználása csökken is) tovább nő az igény a Föld nyersanyag- és energiakészletének kiaknázására. Ez nem csak a kimerülés veszélyét növeli, hanem – főleg a légszennyezés hatására – egész bolygónkat érintő ökológiai katasztrófa előidézője is lehet.

A kialakuló kritikus hiány nem csak azt eredményezi majd, hogy csökken a Föld kevésbé szerencsés lakosainak anyagi életszínvonala: a kölcsönös függésre épülő világrend egészében okozhat hirtelen repedéseket – súlyos éhínségek, tömeges elvándorlás és terjedő járványok formájában. Mindez valószínűleg társadalmi és politikai konfliktusokhoz, nyugtalansághoz és káoszhoz, bűnözéshez és háborúkhoz vezethet majd.

(László Ervin)

Megoldási lehetőségek:

Ma már fel tudjuk mérni káros következményeit a környezetet károsító energiahordozóknak, ezért sürgősen szükséges átállnunk a környezetet nem károsító energiahordozók használatára.

A Föld erőforrásai (amelyek valamely cél megvalósítását segítő szellemi vagy anyagi tényezőt jelentenek, és nem azonosak az energiaforrással) két típusba sorolhatók:

• nem megújuló erőforrások (ezek az ásványi anyagok és a fosszilis (növényi, állati eredetű) energiahordozók, mint a kőolaj, a földgáz és a szén),
• megújuló vagy megújítható erőforrások. Ebbe a csoportba tartozik a napfény (passzív és aktív napenergia hasznosítás), a biomassza (égetés, vagy metanol, illetve etanol előállítás), a szél és a víz energiája (az árapályerőművek nem szennyezik ugyan a környezetet, de a part menti vízi életközösséget károsítják), és a geotermikus energia (melynek alapja, hogy a földkéregben található forró víz hőenergiáját turbinákkal hajtott generátorokban elektromos energiává alakítják).

A hidrogén, mint üzemanyag, csak átmeneti megoldást jelenthet, hiszen ennek tömeges használata is megbonthatja a globális egyensúlyt.

Az energiagondok megoldása a rendelkezésre álló technológiáktól és azok fejlődésétől függ. Az összes fosszilis valamint radioaktív alapanyagú energia termelését és felhasználását be kell fejezni, és át kell állni a megújuló energiaforrások használatára. A közeljövőben az emberiség energiaszükségleteit elsősorban a geotermikus energia, a napenergia és a hidrogén mint energiaforrás hivatottak megoldani. A távolabbi jövőre egy igen reménykeltő ígéret a fúziós reaktor, amelynek nincsenek káros radioaktív utósugárzásai.