A háború és a béke kérdése

Vitathatatlan, hogy borzasztó tragédiákhoz vezetnek a háborúk. De gondolnunk kell arra is, hogy már a fegyverkezési verseny is olyan hatalmas erőforrásokat köt le, amely elegendő lenne sok más probléma megoldására. Ezeknek az összegeknek a nagyságára adunk régebbi és újabb példákat:
1985-ben a világ 900 milliárd USD-t költött katonai célokra (2,5 milliárd USD naponta).

  • Egy Akcióterv a Tópusi Esőerdőkért ötéves időszak folyamán: 1,3 milliárd USD-be kerülne (évente) (ez félnapi katonai kiadás), vagy:
  • Az összes családtervezésre hajlandó asszony ellátása fogamzásgátló szerekkel: további 1 milliárd USD (a jelenlegi 2 milliárd USD-n túl) (ez 10 óra katonai kiadás). Volna…

Az USA 87 milliárd dollárt költött 2008-ban az iraki háborúra, miközben egy 1998-ban készült ENSZ felmérés szerint kilencmilliárd dollárból tiszta ivóvizet és közegészségügyi ellátást lehetne biztosítani a Föld minden lakójának. További 12 milliárd dollárba kerülne a szülésekkel kapcsolatos egészségügyi ellátás valamennyi nő számára. Újabb 13 milliárdból nemcsak élelmet lehetne mindenkinek biztosítani, hanem alapvető egészségügyi ellátást is. További hatmilliárdból meg lehetne oldani az alapvető oktatást az egész Földön. Ez mindössze negyvenmilliárd dollár – az ENSZ tanulmánya szerint.

A 2000-es években kb. 1000 milliárd dollárt költöttek a kormányok fegyverkezésre és hadikiadásokra. Különösen veszélyes az atomfegyverek fejlesztése és fenntartása. Még mindig hatalmas anyagi terheket rónak az országokra a nukleáris fegyverek, és továbbra is mérhetetlen veszélyt jelentenek az egész emberiségre. Lee Butler tábornok, az Egyesült Államok légierejének egykori hadászati parancsnoka mondta, hogy a nukleáris korszak első napjától látható, hogy soha nem értették meg igazán egy atomháború kockázatát és következményeit, atomháború esetén nem pusztán a szembenálló felek fennmaradása, hanem az egész emberiség sorsa forogna kockán. A gyakorlati politika szintjén is csak bajt okoznak: akkor is az elrettentés politikáját képviselik, amikor ennek már nincsen stratégiai értelme.

Ubisoft – EndWar c. játék, amely a III. világháború, harc az energiahordozókért
( forrás: http://endwargame.us.ubi.com/ )

 

A Világ Játék Intézet (World Game Institute) legutóbbi becslése szerint a világ hadikiadásának egynegyedéből meg lehetne akadályozni a talajeróziót, megállítani az ózonréteg vékonyodását, visszafogni a népesség növekedését, kivédeni a globális felmelegedést és a savas esőket, biztosítani a tiszta és veszélytelen energiát és vizet, megfelelő lakóhelyeket létesíteni, felszámolni az írástudatlanságot, az alultápláltságot és az éhezést. Lehetne…[1]

Megoldási lehetőségek:

Megoldás akkor várható, ha majd nem tartja magát ilyen erősen a „szuverenitás mítosza”, és (nem csak a kisebb) államok közös békefenntartásra bízzák az ország védelmét. Legyenek ezek például az ENSZ békefenntartó erői. A belső biztonságot a helyi vagy regionális – jól felszerelt – rendőrség vagy a nemzeti gárda biztosíthatja, és nem kell az országoknak drága haderőt fenntartania.

Itt van elrejtve a jövő emberiségének, az új világ kialakításának pénzügyi fedezete. Mivel a háborúk – nyíltan vagy burkoltan – az energiahordozókért folynak, a megújuló energiaforrásokra való áttérés oka vesztetté teszi majd a háborúkat, és fölöslegessé a fegyverkezési versenyt, amely hatalmas anyagi forrás felszabadulásával jár majd.


[1] Lehetne?… A 13. Dalai Láma mondta, hogy “Az erőszakmentességhez nagyon sok idő kell.” “És nekünk van elég időnk?” – kérdezte az őr. “Ezt sohasem tudtam.” – válaszolta a Láma.

 

 

megosztás:
  • LinkedIn
  • Facebook
  • Iwiw
  • Twitter