Találat a következőre: levegő

A levegő

A levegő egy olyan megújuló forrás, amely természetes folyamatok útján tisztul. Ezt a globális forrást igen sokan használják és igen kevesen védik. Így éri el a közös javak tragédiája.

A levegő összetétele

A levegő áll alapgázokból (melyek mennyisége közel állandó), vendéggázokból (melyek mennyisége változik a hőmérséklettel, a nyomással, a földrajzi helyzettel), valamint cseppfolyós és szilárd anyagokból (por, pernye, aeroplankton – spórák, algák, baktériumok).

Az alapgázok:

  • 20,93 % O2
    Bár a nagyvárosok fölött alacsonyabb oxigénkoncentrációt mérnek (12-17 %), az emberi tevékenység (szerencsére) az oxigén légköri szintjét nem képes befolyásolni. Még ha a teljes fosszilis tüzelőanyagot el is használnánk, az oxigén tömegéből akkor is csak 2 % fogyna el, illetve a fotoszintézis által újratermelt mennyiséggel is kevesebb. Ha a fotoszintézis valamilyen ok miatt teljesen megszűnne, annak nem a légköri oxigénkoncentráció megváltozása lenne a következménye, hanem a táplálékforrások (néhány évtized alatti) kimerülése.
  • 78,9 %N2,
  • 0,93 % Ar, 0,01 % H2 és a többi nemesgáz,
  • 0,04 % CO2.
    A vendéggázok
    közé soroljuk a vízgőzt, az ózont (lásd az ózonprobléma c. részt), a kénvegyületeket (SO2, SO3), és a nitrogénvegyületeket (pl. NO2, N2O, …  (NOx), NH3).
    A levegőben lévő gázok tartózkodási ideje igen eltérő lehet. Például átlagosan 3-40 nap a NO2, H2S, SO2, NH3, H2O(gőz), 2 év az O3 esetében, 4 év a CO2, és 8 év a N2O esetén.

A levegő nedvességtartalma

A levegő nedvességtartalma megadásakor két fogalmat különböztetünk meg. Az abszolút páratartalom (g/m3) az 1 m3 levegőben mért vízpára mennyisége grammban kifejezve, míg a relatív páratartalom (%) az adott körülmények között lehetséges maximális páratartalom százalékában kifejezett mennyiség.

 

Savas kiülepedés

A savasodás okai

A szennyező anyagokból való savas kiülepedés egy globális környezeti probléma, melynek komoly társadalmi, gazdasági és környezeti hatásai vannak. A savas kiülepedés 5,6-es pH-nál alacsonyabb pH-jú csapadékot (esőt vagy havat), vagy száraz kiülepedést (porok és gázok) jelent, a sav földre jutásának formája szerint.

Savak a levegőbe természetes és antropogén úton kerülnek, melyek közül a második a jelentősebb mennyiségű. Antropogén forrás elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok égetése.

A levegőbe kerülő gázok országhatárokat nem ismernek, kilométer-ezreket utazhatnak, míg valahol kiülepednek a légkörből. 2-5 nap a tartózkodási idejük. Kutatások bizonyítják pl., hogy a Norvégiában és Svédországban hullott savas esők elsősorban Angliából és az iparosodott Európából származnak.

A savasodás hatásai

Hatásait direkt módon és közvetetten is kifejti. Egyik közvetlen hatása a tavak elsavanyodása, világszerte megfigyelhető jelenség. Miatta tavak százaiban nincs már vízi élet, tavak ezrei pedig már az ökológiai összeomlás szélén állnak. Bizonyos tavak érzékenyebbek a savas kiülepedésre, mint mások, ami a talaj és a felszíni vizek eltérő pufferkapacitásával magyarázható.

Közvetett hatása az, hogy a talajban található immobil nehézfém-sók oldhatósága csökkenő pH hatására megnő, így azok vízoldhatóvá válnak, és mobilizálódnak. A növények felveszik, és így a nehézfémek ionjai bekerülnek a táplálékláncba, annak minden pontján kifejtve ártalmas hatásukat.

A savas esők közvetett és közvetlen hatásával egy egész folyamatsor indul el, amely azokat a fajokat érinti, amely a vízi ökoszisztémától függ. (Pl. a savas skandináv tóparton élő énekesmadarak tojásainak héja igen törékennyé vált, mivel egy oldhatóvá váló alumínium-só bekerült a táplálékláncba, és a tojáshéjban a kalciumot helyettesítette.) Ugyancsak együttesen érvényesül a közvetett és közvetlen hatás az erdők esetében is (14. ábra).


14. ábra. Savas eső hatása.
( forrás: http://en.wikipedia.org/ )

A savas esők kedvezőtlen hatással vannak az épített környezetre is. Felbecsülhetetlen értékű szobrok, épületek és építőanyagok mennek tönkre. A savas eső jelentős anyagi károkat okoz bennük évente.

Megoldási lehetőségek:

Csupán rövid távú megoldásnak tekinthető az alacsony kéntartalmú szenek használata, illetve a szenek kéntelenítése vagy a tavak meszezése, amivel semlegesítik a savas kémhatást.

A hosszú távú megoldás a megelőző intézkedések bevezetése. A hosszú távú fenntarthatósági stratégiák: az üzemanyag hatékonyság, megújuló energiaforrások használata, újrahasznosítás, népességszabályozás – a kulcselemei a probléma gyökerének megszüntetésének. Minden energiaszükségletet csökkentő intézkedés a szennyező anyagok képződésének csökkenéséhez vezet. Így nem csak a savas esők problémájának megoldásában segít, hanem a fajok kihalásától a vízszennyezésen keresztül a környezeti betegségekig pozitív hatású lesz.

A talaj szennyeződései

A szennyező anyagok közvetlenül (mezőgazdasági termelésből, szennyvízből, hulladékból) vagy közvetve a levegőből (ülepedéssel, kimosódással) jutnak a talajba.

Tanulást segítő kérdések és feladatok

  1. Mi az elsivatagosodás? Mik az okai, és hogyan előzhető meg?
  2. Hogyan lehet lecsökkenteni a papírszükségletet, és hogyan lehet növelni a papír újrahasznosítását?
  3. Miért irtják az őserdőket?
  4. Mi a másodlagos szikesedés? Milyen káros hatásai vannak és hogyan védekezhetünk ellenük?
  5. Melyek a talajerózió legfontosabb okai?
  6. Miért fontos a talajerózió elleni védekezés és milyen lehetőségei vannak?
  7. Mi a defláció és hogyan lehet csökkenteni hatásait?
  8. A peszticidek elnevezés minek a gyűjtőfogalma?
  9. Milyen lehetséges megoldás lenne a talaj mezőgazdasági termelésből származó szennyeződéseire?
  10. Miért kell a talaj szennyeződéseinél (is) tárgyalnunk a savas esőket?  Milyen hatásuk van és hogyan védekezhetünk ellenük? Milyen hosszú távú megoldások lehetségesek?

Teendőink

  1. Inkább kertes házat vásároljunk!
  2. Telepítsünk konyhakertet!
  3. Ha nincs saját kertünk, egy világos ablakba virágládákba ültessünk növényeket (pl. sóskát, spenótot, snidlinget, fűszernövényeket stb.)!
  4. Tanuljunk többet a legelőkről!
  5. Csökkentsük húsfogyasztásunk!
  6. Támogassuk azokat a képviselőket, akik a legelők védelme mellett állnak!
  7. Újrapapírból előállított termékeket vásároljunk (WC-papír, írólap, papírtörölköző stb.)!
  8. Gyűjtsük külön, és adjuk le a papírhulladékunkat újrahasznosításra!
  9. Írjuk meg a letiltásunkat a reklámújságot küldő cégeknek!
  10. Ha házépítésre kerül a sor, természetbarát anyagokat használjunk!
  11. Segítsünk a non-profit szervezeteknek fát ültetni!
  12. Lépjünk be természetvédő társadalmi szervezetbe!
  13. Kertünkben természetes peszticideket használjunk a kártevők ellen, és szerves trágyát!
  14. Komposztáljuk a konyhai és a kerti maradékot (házilag vagy akár csoportosan)!
  15. Vásároljunk természetes eredetű termékeket!
  16. Támogassuk a helyi termelőket azzal, hogy a helyi piacon vásárolunk, és nem a nemzetközi cégek nagy bevásárló központjaiban!
  17. Gyakoroljuk a zöldségételek készítését!
  18. Utasítsuk el a szemetelést!
  19. Biztassunk másokat is mindezekre!

Talaj

Földünkön lévő talajok sokféleségét a talajok általános tulajdonságainak variációja adja: összetétel, savasság, gáztartalom, víztartalom és a biotikus összetétel. A talajtípusok tárgyalásával nem foglalkozunk, számunkra pillanatnyilag a mezőgazdasági termelés miatt fontos az, hogy bizonyos talajok termékenyebbek, mint mások.

Összefoglalóan a talajt négy komponensből állónak tekinthetjük. Szervetlen anyagok, szerves anyagok, levegő és víz.

A talaj öntisztulása

A talaj öntisztulása egy komplex fizikai, kémiai, biológiai folyamat együttes. Ezen folyamatok egyik összetevője a napsugárzás. Ennek egyaránt jelentős a baktericid hatása, hőhatása és kondenzációt okoz. További összetevői: adszorpció, szűrőhatás, ioncsere és a mikroorganizmusok által végzett folyamatok. A talaj baktériumszűrő szerepe, az ún. nemesedési folyamat  igen jelentős, hiszen ennek során a 4-5 m a mélységbe leszűrődő talajvíz már közelítőleg steril (ha tiszta talajon szűrődött át).

Talaj-kialakulás

A talajok tipikusan rétegekből állnak. A mezőgazdaság számára a legfontosabb a felső két réteg. A legfelső, melyben a szerves anyagok gyűlnek össze (növényi és állati maradványok), és az alatt lévő sötét színű, humuszban gazdag réteg. Ez alatt az altalaj található, mely világos színű, alatta pedig egy átmeneti réteget követően az anyakőzet van.

Összefoglalóan talajzónának (pedoszférának) nevezzük a földfelülettől, a mállásfolyamatok által még nem érintett kőzetréteg felső határáig terjedő részt.

Több tudós között a magyar Balogh János professzor is vizsgálta Dél-Amerikán és Afrikán keresztül Új-Guineáig az őserdők talaját, és arra a megállapításra jutott, hogy az őserdők talaja nem bőtermő, hanem egy nagyon gyenge termőképességű talaj. Az ottani dús vegetáció kialakításában nincs döntő szerepe, azt más tényezők okozzák: a rendszeres, bő, meleg esők és a talajon rothadó növényzet, amely friss természetes trágyaként működik, így tartva fenn az őserdő egyensúlyát. Ezt az elméletet bizonyítja az is, hogy napjainkban a kiirtott őserdők helyén csupán néhány évig tudnak mezőgazdasági termelést folytatni. Ez alatt a pár év alatt a földek kimerülnek, ami miatt a további termelés fenntartására mindig új darabokat irtanak ki az őserdőből.

A mállás fizikai, kémiai vagy biológiai kőzetátalakulás, az atmoszférával, hidroszférával és bioszférával való kölcsönhatás útján. Mivel felaprózódással jár és szétoszláshoz vezet, a talaj-kialakulás jelentős tényezője.

  • A fizikai mállás a kőzetek olyan mechanikai felaprózódása, melynek során kémiai összetételük változatlan marad. Fizikai mállást okoz a hőmérsékletváltozás úgy, hogy a különböző hőtágulási együtthatójú ásványokra különbözően hat  (gyors és jelentős hőmérsékletváltozás), valamint úgy, hogy a jég izochor kristályosodásakor fellépő nyomás a kőzetek átlagos keménységét messze meghaladja, így szétrepesztve azokat. Fizikai mállást okoznak még a szél, a gleccserek és az erózió.
  • Biológiai mállás a biokémiai mikrokörnyezet megváltozásával jön létre, melyet általában növények, állatok bomlástermékei és váladékai okoznak.
  • A kémiai mállás egyszerű kémiai folyamatok (mint kioldódás, kristályosodás, karbonizáció, hidrolízis, oxidáció és redukció) komplex mechanizmusa, elsősorban (általában savas) víz és/vagy oxigén idézi elő.

 

A környezet gyors ütemű leromlása

A természeti erőforrások nagy tragédiája, hogy közös tulajdonban vannak. Nagyon sokan használják, és nagyon kevesen védik őket. A talaj, a víz, a levegő globális mértékben elszennyeződött.

Ezen problémák léte és felismerése tette szükségessé a környezetvédelem megszületését.

A környezetvédelem olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelynek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása, akult károk mérséklése.

Barbi érintett az esőerdők pusztulásában
( forrás: Greenpeace )

A természetvédelem olyan céltudatos emberi tevékenység, amelynek célja a természet élő és élettelen értékeinek feltárása, szakszerű fenntartása, kezelése, megőrzése (levegő, víz, talaj, növény- és állatvilág).

A természetvédelem része a környezetvédelemnek.

A talaj, a víz és a levegő elszennyezése

A következő három fejezetben:

A talaj esetében különös hangsúlyt kap:

  • az erózió és a defláció hatása a talajra,
  • a másodlagos szikesedés,
  • az elsivatagosodás (túllegeltetés és erdőirtás)
  • a talaj szennyeződései (peszticidek, műtrágyák, savasodás)

A víz tárgyalásakor kitérünk az alábbiakra:

  • a vizek minősége
  • a vízszennyezés és hatása (eutrofizáció)
  • vízszennyezést okozó emberi tevékenységek

A levegővédelem területén pedig:

  • üvegházhatás és globális klímaváltozás
  • az ózonprobléma
  • levegőt szennyező anyagok
  • füstködök.

A Meadows-féle világmodellek

Az emberiség történelméről évezredekben, vagy legalábbis évszázadokban szoktunk gondolkodni. Becslések szerint 4,7 milliárd ével ezelőttre tehető a Föld kialakulása, kb. 4 milliárd éve alakult ki az élet, és csak 8-12 millió éve jelent meg a Homo sapiens őse. Környezetünk pusztulása sajnos sokkal közelebb van. Néhány évtizedben mérhető még az az idő, ami számunkra még hátra van, amely alatt még cselekedhetünk (ésszerűen vagy kényszerűen). Még azt sem tudja megígérni senki,  hogy sikerülni fog lelassítani, megállítani és visszafordítani a folyamatokat. A földi rendszer hatalmas, sokrétű folyamatai sokszor átláthatatlanok.

A ’70-es évek elején  a Római Klub megbízásából D.L. Meadows és munkatársai lehetséges világmodelleket készítettek, öt alapvető paraméteren (népesség, nyersanyagkészlet, élelmiszerkészlet, ipari termelés, környezetszennyezés) belül 99 változót vizsgálva. A számítógépes program a rendszerezett adatokat a lehető legsokoldalúbb elemzésnek vetette alá, messzemenően figyelembe véve az egymást befolyásoló mennyiségek kölcsönhatásait is.

Az alábbiakban öt lehetséges világmodellt mutatunk be (5-9. ábra).

5-9. ábra. A Meadows-féle (1991-ben készült) világmodell

Feltételek: világszerte születésszabályozás, termeléskorlátozás, szennyezést csökkentő technológiák, erózió elleni védelem és az erőforrások kíméletes használatának bevezetése.

Folytonos vonal (10. változat): a feltételek bevezetése 1995-től,

szaggatott vonal (12. változat): az intézkedéseket csak 2015-ben fogják meghozni.

Gondoljuk át a lehetséges „világjövőket” a diagramok alapos tanulmányozásával és összehasonlításával![1]


5. ábra


6. ábra


7. ábra


8. ábra


9. ábra

Egyik lehetőségünk az ésszerűség, a másik a kényszerűség. A kettő között időbeli különbség van. Ha nem győz az ésszerűség, és nem tesszük meg a szükséges változtatásokat, akkor kényszerűségből fogjuk azokat megtenni, de később. Ennek az lesz az ára, hogy az egyensúly nagyobb kilengését kell túlélnünk.[2]

A 2000. év végére több mint négymilliárd olyan ember lett a Földön, akik mind szeretnének úgy élni, ahogy – szerintük – gazdag amerikai, európai és japán embertársaik élnek. Ha nem sikerül megközelíteniük ezt a vágyott ideált, a szegénység és az elégedetlenség összeomláshoz, erőszakhoz vezethet. És, ha ez bekövetkezik, a növekedés mostanra megszokottá vált tendenciája ismét bizonytalan és egyenetlen lesz. Az intenzív energia- és erőforrás-felhasználásra épülő rendszerekben a dinamikus egyensúly küszöbét átlépő nyomás, illetve feszültség hirtelen változásokhoz vezet – ezt nevezik a rendszer- és káoszkutatásban bifurkációnak. Könnyen lehet, hogy a hirtelen, rendszerszintű változások, a bifurkációk kora elé nézünk.

(László Ervin)


[1] A téma részletes kifejtése Kerényi Attila: Általános környezetvédelem című könyvében megtalálható.

[2] Képzeljünk el egy hatalmas kétkarú mérleget, a földi természetes folyamatok egyensúlyának analógiájára. Ha az egyensúly kibillentéséhez évtizedekre volt szükség, gondoljunk bele, hány kilengést kell túlélnünk, míg egy (új) egyensúly beáll…

A Föld túlnépesedése

Az emberiség történelme folyamán, az emberiség számának növekedése lassú tendenciát mutatott, a gyors növekedés, egy relatíve rövid időszakra, az utolsó 200 évre tehető. A népességnövekedés exponenciális tendenciát mutat (1. ábra).

1. ábra A földi népesség gyors növekedése az utóbbi 200 évre tehető.

A túlnépesedés okai

Az egyensúlyi állapot megszűnésével az emberi népesség szaporodási üteme ugrásszerűen fokozódott (demográfiai robbanás).

A technológiai fejlődés, az egészségügyi ellátás fejlődése alacsony halálozási rátához vezetett (különösen a gyermekhalandóság csökkent). A halálozási arány csökkent, a várható életkor nőtt. 1900-ban például egy fejlett országban élő nő várható életkora 50 év volt, míg 1996-ban kb. 80 év. A várható életkor ilyen magas növekedéséhez nagymértékben hozzájárult a csecsemőhalálozás nagymértékű csökkenése. Az 1900-as évek 100 esetéről 10 alá csökkent 1997-re (1000 élveszülésre számítva).

A népesség alakulásánál az utolsó 6000 év folyamán a megkétszereződés időtartama 200 évről 30 évre csökkent. Az időszámítás kezdetén 200 millió, 2000-re 6,5 milliárd, 2035-re 25 milliárd fő is lehet, bár az ENSZ előjelzések szerint 8-14 milliárd között állandósulni fog a Föld népessége.

A túlnépesedés hatásai

A túlnépesedés a gyökere tulajdonképpen az összes környezeti problémának, beleértve a környezetszennyezést, az élelmiszer- és energiagondokat, valamint nagyon sok gazdasági és társadalmi problémát.

A népességnövekedés eltérő üteme jelentősen átrendezi a Földön a népességarányokat. A népességnövekedés több, mint 90 %-a a legszegényebb országokban fog bekövetkezni, és ezen belül is 90 % a már ma is túlnépesedett városokban. Bár a népességnövekedés tárgyalásakor a figyelmet leginkább a fejlődő országokra fordítjuk, nem szabad elhanyagolnunk a fejlett országok népességnövekedését sem, tekintettel arra, hogy annak hatásai az egy főre eső fogyasztás sokszorossága miatt sokszoros. Bár a népességnövekedés több, mint 90 %-a a fejlődőben lévő országokban fog bekövetkezni, ennek a fejlett országokban is igen erős társadalmi, gazdasági és környezeti hatása lesz. Például: munkanélküliség az illegális bevándorlás és illegális munkavállalás miatt; a külföldi népességnövekedés megnöveli az élelmiszerexportot, ami ugyan rövid távon jól jöhet az élelmiszertermelőknek, de hosszú távon negatív hatással van a termőtalajra; az őserdőkben élő növények között nagyon sok – még fel nem fedezett – gyógyszeralapanyag van, amelyeket az őserdők kipusztításával egy időben pusztítunk el; ugyancsak az őserdők kipusztítása (mezőgazdasági terület nyerése céljából) az üvegházhatás fokozódásához vezet, ami viszont az egész Föld éghajlatára hatással van.

Becslések szerint egy embernek a kulturált életfeltételeihez 800 négyzetméter térre (út, iskola, lakás, kórház, börtön stb.) van szüksége. Ha az emberi népesség növekedésének ütemét változatlannak tételezzük fel, 500 év múlva 1 négyzetméter állna rendelkezésre csupán, minden ember számára. E matematikai játék rámutat a jelenlegi tendencia tarthatatlanságára. Az állattenyésztők és biológusok által jól ismert jelenség, hogy a zsúfoltan tartott állatok idegessé, agresszívvé válnak, és látszólag minden ok nélkül tömegesen egy-egy egyedre támadnak és azt felfalják (kannibalizmus). A világon végigsöprő erőszakhullám, a fiatalokból összeverődő bandák garázdálkodásai, józan ésszel megmagyarázhatatlan kegyetlenkedései sok tekintetben rokon vonást mutatnak a túlzsúfoltan tartott állatok kannibalizmusával. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a túlzsúfoltan, nyomorszinten élő embereknél személyiségtorzulás jöhet létre rendkívül nagy társadalmi veszélyességgel[1].

A túlnépesedés egy folyamatsor első láncszeme, mely az élelmiszertermelés fokozott növekedésének igényét támasztja, és végül is elsivatagosodáshoz, az élelmiszertermelés képtelenségéhez vezet, ezzel elfojtva önmagát. Ezen folyamatsor lépései: túlnépesedés – állatok számának növekedése – növényzet felélése, taposás – tömődött talaj – növényzet kipusztulása – a talaj vízkapacitásának csökkenése – csapadékvíz elfolyik – talajvíz szintje csökken – a növényzet nem újul meg – a talaj erodálódik – és végül elsivatagosodik. A Szaharától délre fekvő Száhel-övezetben ökológiai menekültek milliói kényszerülnek az élelem- és vízhiány miatt lakóhelyükről elvándorolni.

Az ökológiai krízishelyzet három fázisa

A biológiában jól ismert jelenség, hogy ha egy-egy faj hirtelen elszaporodik, azt mindig az összeomlás, a faj egyedszámának katasztrofális csökkenése követi (2. ábra).

Igen nehéz annak megállapítása, hogy a Föld hány millió embert képes eltartani. Egyesek szerint az emberiség már túllépte a Föld hosszú távú eltartó képességét, egy fenn- nem-tartható helyzetet teremtve ezáltal. Mások szerint minőségi és/vagy technológiai változás fog bekövetkezni az élelmezésben, nem kell mennyiségileg ugyanolyan mértékben növelni a termelést, mint ahogyan a népesség szaporodik. Annak alátámasztására, hogy valóban meghaladjuk a Föld eltartó képességét: ma az emberiség 1/6-a (kb. 1 milliárd ember) nyomorban él. Sem otthona, sem másnapra való élelme nincsen. További kb. 2 milliárd ember él nagy szegénységben, alultápláltan. Sok városban például négy család lakik két szobában, és másik 25 családdal osztozik egy vízcsapon.[2]

2. ábra  Az ökológiai krízishelyzet három fázisa:

I. fázis: A népesség növekedése, még nem meríti ki a biológiai erőforrásokat.

II. fázis: A népesség növekedése meghaladja a biológiai erőforrásokat

(növényzet pusztulása, erdők felélése, növekvő vízhiány, terméshozamok csökkenése, … válság közeledte).

III. fázis: A népesség tovább nő, a biológiai rendszer összeomlik – a népesség elpusztul.

A természeti erőforrások előbb-utóbb kimerülnek, de a népességnövekedés egyelőre megállíthatatlannak tűnik (3. ábra). Ahogy nő az ipari és mezőgazdasági termelés, és nő az élelmiszertermelés, úgy egyre több hulladék termelődik, amely hulladék mennyisége meghaladja a természet hulladékbefogadó képességét.[3]

Meglepő lehet, de az emberiség történetében már láttunk példát arra, hogy egy viszonylag jól elszigetelt közösségnek mi a sorsa, ha durván és nyilvánvalóan megsérti a környezeti határokat.[4]

3. ábra  Az egyik globális probléma a Föld túlnépesedése

Megoldási lehetőségek:

Az elszegényedők száma évente egyre nő. Sok megfigyelő úgy gondolja, hogy az emberiség létszáma növekedésének megállítása elengedhetetlen a további szenvedés és környezetszennyezés csökkentésére.

A népesség számának stabilizálására az egyik eszköz a gazdasági fejlődés. Emellett elsősorban a családtervezésnek van jelentős szerepe.[5]

Először is annak módját kell megtaláljuk, hogy hogyan tudjuk a Föld népességének számát stabilizálni. Tekintettel arra azonban, hogy egyes tudósok véleménye szerint a mostani populáció már meghaladja a Föld eltartó képességét, hosszú távon csakis a népesség számának csökkentése lehet a megoldás. Meg kell tehát találni a humánus útjait az emberiség számának csökkentésének. Egy svéd kutatócsoport által 1996-ban végzett tudományos vizsgálat amely a Föld népességére vonatkozott, 2-2.5 milliárdra becsüli az ideális népességet. Ennek gyakorlati megvalósítása igen reménytelennek tűnik, hiszen az emberi butaság, a régi megszokások, vallás, hiedelmek stb., mind gátját fogják szabni. Mindennek ellenére el fog jönni a szükség ideje, amit nagy valószínűséggel meg fog előzni egy hatalmas tömegnyomor a Földön.

A születésszabályozásnak három akadálya van: pszichológiai és kulturális, képzési (képzetlenségi) és vallási. A pszichológiai korlát abban nyilvánul meg, hogy a fejlődő országokban a gyermekek száma gyakran a nő társadalmi státusát határozza meg. A gyerekek biztosítékul szolgálnak szüleik öregkorára, és mivel magas a gyermekhalandóság, a párok alaposan bebiztosítják magukat. Indiában az átlagos gyermekszám 4. Képzési akadálya a születésszabályozásnak, a képzetlenség. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a képzettsége az anyának, annál kevesebb gyermeket vállal. Ennek elsősorban az az oka, hogy a képzés időt vesz igénybe (4. ábra).

4. ábra   Az anyák képzettsége fordítottan arányos a gyerekek számával.
( forrás: Globális irányzatok )

A fejlett országok lehetőségei a népesség számának csökkentésére:

  • Stabilizálni a népességnövekedést a bevándorlás megállításával, valamint több pénzt és gondot fordítani a szexuális felvilágosításra az általános iskolákban.
  • Anyagi segítséget nyújtani a fejlődő országoknak, hogy a mezőgazdaságukat és a megfelelő iparukat fejlesszék. Ezzel a szegények és a gazdagok közötti szakadék keskenyedni fog.[6]
  • Népességszabályozási programok finanszírozása a fejlődő országokban.

A fejlődő országok feladata:

  • Sajátos nemzeti terveket kell kidolgozni, amelyek több módot és lehetőséget kínálnak a családtervezésre, és ezáltal a népesség növekedésének megállítására. Csak ezekben a helyi sajátosságokra szabott módszerekben lehet a sikert remélni.
  • Finanszírozni az emberek képzését.
  • Adományokat és jutalmakat adni a kis létszámú családoknak.
  • A fogamzásgátlásra vonatkozó kulturális tabukat megváltoztatni. Ha sikerül, programjaik sikerét ez nagymértékben fogja növelni.
  • Fejleszteni az ipart és mezőgazdaságot – elsősorban a vidéki területeken -, hogy lecsökkentsék, illetve megszüntessék az emberek elvándorlását faluról városra. Ez magasabb életszínvonalat, jobb egészséget fog eredményezni, és közvetve fogja befolyásolni a családok létszámát.

[1] Olvassuk el (újra) Exupéry, A kis herceg című művéből azt a részt, melyben egy kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árul!

[2] Az ökológusok a biológiai indikátorokat vizsgálják, és szerintük a népesség növekedése már szinte minden országban meghaladja a legelők, erdők, talajok teherbírását. Az „ökológiai lábnyom” segítségével számszerűen kifejezhető az egyes emberek környezethasználata, és összevethető az illető ország adottságaival. Számításánál figyelembe kell venni többek között azt, hogy az illető városlakó-e, vegetáriánus vagy fogyaszt-e húst és milyen gyakorisággal, mivel közlekedik otthona és munkahelye között stb. (Saját ökológiai lábnyomunkat kiszámíthatjuk, és összevethetjük Magyarországéval: http://www.glia.hu/okolabnyom/ ).

[3] „Ha minden ember úgy élne, mint Lucy – az afrikai emberszabású, akit  a modern ember közös ősének tartanak –, akkor a bolygó (…) jóval több főt is el tudna tartani, mint a jelenlegi vagy a jövőben várható népesség. De a mai ember nem úgy él, mint Lucy, hanem mint a ’Ngó család Nigériában, a Singh család Indiában, az Ito család Japánban, a Leonhard család Németországban, a Jones család Amerikában vagy a Kovács család Magyarországon. (…) Lucy nem használt más energiát, csak a saját izmait és a természet erőit, ezzel szemben ’Ngóék fél kilowatt, Singhék több kilowatt, Itóék, Leonhardék, Jonesék és Kovácsék pedig 8 kilowatt kereskedelmi villamos energiát fogyasztanak óránként. A bolygó tíz, talán tizenötmilliárd embert is fenn tudna tartani ’Ngóék és Singhék szintjén, de a Jonesékhoz hasonló módon élő emberekből még hatmilliárdot sem. A Jones család gyermeke húszszor- harmincszor több energiát használ fel, mint ’Ngóék gyermeke. Jones úr vagy Jones-né asszony nyolcvanegynéhány éves várható élettartama alatt 800 ezer kilowatt villamos energiát, 2,5 millió liter vizet, 21 ezer tonna benzint, 220 ezer kilogramm acélt, továbbá ezer élőfának megfelelő faanyagot használ fel, és 60 tonna háztartási szemetet termel. Ezen az életszínvonalon – a jelenlegi technológiák és a még elfogadható költségek mellett – a bolygó aligha képes eltartani kétmilliárd embernél többet.” (László Ervin)

[4] Gondolkodjunk el azon, mekkora esélye van a ma emberiségének arra, hogy a Húsvét-sziget lakóihoz valamennyire is hasonló sorsra jusson!

A Húsvét-sziget nyílt tengeren fekszik, több száz kilométerre Dél-Amerika  partjaitól, és több száz kilométerre a legközelebbi lakott szigettől. Az itt, mintegy 1600 évvel ezelőtt letelepedett polinéziai törzsek számára eléggé elszigeteltnek mondható. A szubtropikus erdők paradicsomi állapotokat teremtettek az itt élők számára, akik évszázadok alatt összetett gazdasági, politikai és kulturális rendszert teremtettek. A lakosság száma ütemesen nőtt, talán a 20 ezret is elérte, és eljött az az idő, amikor az erdők megújulása már nem tudott lépést tartani a fakitermeléssel. Az erdős területek kitermelésével megkezdődött a talajerózió, kisebb lett a terméshozam, és a sziget nem tudta többé elegendő élelemmel ellátni lakóit. Az egymással háborúskodó klánok feldöntötték egymás óriásszobrait. A sziget életének sötét időszaka következett, hiszen lakói nem tehették azt meg, mint a kontinenseken kialakult közösségek, amelyek egyszerűen továbbköltöztek, ha egy területen a kizsákmányolt földek kimerültek. 1772 húsvét vasárnapján a szigeten partra szálló európaiak csak puszta földet találtak a trópusi paradicsom helyén, ahol a megmaradt lakosság körében mindennapos volt az erőszak és a kannibalizmus.

[5] Létezik a központilag irányított családtervezés (angolul “forced family program”) Kínában, ahol az 1,2 milliárd fős népességet 7-800 millióra kívánják lecsökkenteni, az egygyermekes családok programjával. Ezt elsősorban tanítással, felvilágosítással, meggyőzéssel, másodsorban kedvezmények megvonásával, harmadsorban büntetések bevezetésével valósították meg.  (Büntetés pl., ha egy családban megszületik a második gyermek, a fizetésüket 15 %-kal leszállítják.)

[6] „Tegyük fel, hogy Jonesék – és Leonhardék és Itóék – a fejlődés felelősségteljes útját választják. Lesz-e ennek bármi hatása ’Ngóék és Singhék jólét-képére? Nagy valószínűséggel igen. A Jonesék mutatta példa döntő tényezőnek bizonyulhat: globális hálózatba szerveződött világunkban szinte azonnal elterjedhet mind az öt kontinensen. A felelősségteljes életvezetés lehetne a minta – ami mindannyiunk közös érdeke. A tiszta és megújítható energiaforrások használata, a természet közelibb életmód, a friss élelmiszerek fogyasztása, a több gyaloglás vagy a tömegközlekedés igénybevétele nem jár önfeláldozással, hiszen egészségesebb, mint ülni a közlekedési dugóban rekedt autóban, szenvedni a magas koleszterinszinttől és a magas vérnyomástól, vagy belélegezni a szennyezett levegőt. A jólét jelenthet mást is – ahogy a termelés és a fogyasztás is. Ideje hát, hogy megszabaduljunk az öröklött jóléti mintáktól , és megteremtsük azt az új modellt, amelyet felelősséggel vállalhat a Nyugat, és alkotó módon vehet át a világ többi része is.” (László Ervin)

 

Bevezetés

George Carlin – Save the planet!

Az alapvető probléma:

Ha a jelenlegi beavatkozások mértéke tovább nő, akkor ugyanaz a sors vár az emberiségre, amely a 600 millió évvel ezelőtti kambrium kor nagy evolúciós robbanása óta megjelent többsejtű fajok 99 %-át elérte: a kipusztulás. Helyünket olyan fajok veszik majd át, amelyek nálunk jobban tudnak majd alkalmazkodni a mi beavatkozásaink nyomán létrejött feltételekhez: a gyenge termőképességű talajhoz, a magas tengerszinthez, a felmelegedő éghajlathoz, a vékony ózonréteghez és az erős sugárzáshoz.

(László Ervin)

Sajnos László Ervin szavaival kell kezdenünk a „bevezetést a környezettudományba”, mert már nem csak a globális felmérések eredménye, hanem a mindennapi ember számára is tapasztalható tény a nagyvárosok elszennyezett levegője, az elszennyezett tavak és folyók, amelyekből már nem hogy inni nem lehet, de már fürdőzni sem ajánlatos, és a termőképességét egyre inkább elveszítő talaj, az elsivatagosodó területek és a mostanában egyre gyakrabban megfigyelhető szélsőséges időjárás mind ezt mutatja[1].

Tévedés, hogy a mára kialakult helyzetnek urai a politikai, a pénzügyi, a gazdasági szervezetek, de sajnos a tudomány és a technika sem az. Egy régi kínai közmondás szerint „Ha nem térsz le a választott útról, biztosan odaérsz, ahová indultál.”

Az alapvető hiba az emberek tudatlansága, és az, hogy az erkölcsi érzékünk nem fejlődött párhuzamosan a technikánkkal. “De egyvalamit kristálytisztán láttunk: azt tudniillik, hogy az emberiség ügyeit rosszul intézik, és ezen halaszthatatlanul szükséges alapvetően változtatni. Felismertük, hogy az erkölcsi és bölcseleti alapokat, amelyekre a társadalom épül szintén újra kellene gondolni, és célszerű átalakítani. Ami pedig az egyén és a közösség magatartását illeti – a legkisebbtől a világközösségig bezárólag -, sürgősen összhangba kell hozzuk a való világgal.” Fogalmazta meg Aurelio Peccei, amikor a Római Klub megalapításának körülményeiről beszélt.

A téves technológiai előfeltevés szerint, amit meg lehet valósítani, azt meg is kell valósítani. Ami kivitelezhető, az el is adható, és ha eladtuk, az jó nekünk és jó a gazdaságnak. Csakhogy manapság a termékek (nagy részének) árában nincs benne a környezeti javak – mint közös javak – használati díja. Így nincs benne például a bányászat tájképromboló hatásának díja, a levegő-, víz- és talajszennyezés helyreállításának díja a termék előállítása és hulladékká válása során, sem a hosszú távú egészségkárosító hatás gyógykezelésének díja stb.

A kaotikus-életveszélyes helyzetet minden bizonnyal hiányosan kulturált emberek hozták létre, nem kevés esetben tudatosan is. Mindenki találhat a saját környezetében is példát arra, hogy e zavaros helyzet sokaknak jól jön, és szándékuk szerint szeretnék azt fenn is tartani, hiszen abból jól meg lehet élni, sőt, meg is lehet gazdagodni.  A szóban forgók éppen kultúrálatlanságuk, morális érzéketlenségük miatt nem tudják, vagy talán nem is akarják felfogni, hogy a pénzük végső soron nem fogja őket sem megmenteni, a felismert globális kölcsönös függőség ezt lehetetlenné teszi.

Megoldási lehetőségek:

Az oktatás és nevelés. Az emberek műveltségének emelése. A művelt embert, az értő embert már nem lehet annyira manipulálni. Több kritikával nézi a dolgokat. A neolit kor óta fejlődik a technika és az életmód, de értékrendünk és felfogásunk nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. Egy igen hosszú időszak után, amely a természet „uralmunk alá hajtása” jegyében telt, egyre többen vagyunk, akik tudjuk, hogy a természet ciklusaiba vissza kell illeszkednünk, különben a technikai vívmányok egyirányú folyamatai a jövőnket is „egyirányú pályán” tartják.

Az emberi kultúra – és kulturálatlanság – alapműhelye a család és az iskola. Itt kellene, itt kell először rendet teremteni, hiszen a szülők és az iskola, a tanárok készítik elő, alapozzák meg a jövőt.  A szülőket és a tanárokat kell esősorban felkészíteni arra, hogy már új szemléletben neveljék a gyerekeket, a fiatalságot. Egyidejűleg kell ugyanakkor szinte mindenkit felrázni.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy bár mindannyian valamely nemzet tagjai vagyunk, elsősorban mindannyian emberek. Földlakó emberek. Környezetünk védelme közügy. Ha kialakítanánk azt a bizonyos “Világkormányt”, az feltétlenül tudósokból és szakemberekből kellene álljon, nem pedig a mai értelemben vett politikusokból.

Konrad Lorenz, Nobel-díjas osztrák magatartáskutató 1988-ban fogalmazta meg a kiút lehetőségét: egy fejlődési ugrásban “nem sejtett magasabb rendű fejlődést” remél.

„A technológiai téves előfeltevés követése megengedhetetlen luxus akkor, amikor lassul a gazdasági fejlődés, telítődik a piac, a környezet eléri szennyezés felszívó kapacitásának határait, az energia- és nyersanyag erőforrások ritkulnak és drágulnak. Mindez arra vezethető vissza, hogy tömegével állítunk elő olyan javakat, amikről csak hisszük, hogy szükségünk van rájuk. Ezeknek egy részét vesztünkre használjuk, hiszen valójában pazarlók, szennyezők, ártalmasak az egészségre, elidegenedést és stresszt okoznak.” – de, tegyük hozzá, profitot is hoznak a gyártók, a forgalmazók és a reklámügynökségek számára. László Ervin szavai kapcsán azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon kinek az érdeke a reklám jelenléte mindennapjainkban. Akié a profit, azt mondja, természetesen a fogyasztóé, hiszen korrekt tájékoztatásban részesül, hogy szükségleteit minél jobban ki tudja elégíteni. Figyeljük csak meg a kulcsszavakat: természetesen, korrekt, szükséglet, jobban, kielégíteni…

László Ervin „A harmadik évezred” című könyvéből idézünk ismét: „Soha nem látott helyzet állt elő. Sem az első évezred hajnalán, sem a XX. század beköszöntekor nem került az emberiség ilyen kritikus, az egész bolygó sorsát érintő fordulópont elé. A harmadik évezred fordulóján azonban rohamosan közeledünk ehhez a küszöbhöz. Itt kell megállnunk, komolyan elgondolkoznunk – és tovább és tovább gondolkoznunk, amíg csak erőnkből telik.”

Ezt kívánjuk tanítványainknak is.

Vallner Judit és Krausz Erzsébet

( forrás: http://www.cartoongallery.co.uk )


[1] Gondolkodjunk el azon, hogy vajon meddig lehet egy óraszerkezetből eltávolítani (kisebb-nagyobb) alkatrészeket úgy, hogy az óra még (kisebb-nagyobb hibával, de) működjön?