Földünkön lévő talajok sokféleségét a talajok általános tulajdonságainak variációja adja: összetétel, savasság, gáztartalom, víztartalom és a biotikus összetétel. A talajtípusok tárgyalásával nem foglalkozunk, számunkra pillanatnyilag a mezőgazdasági termelés miatt fontos az, hogy bizonyos talajok termékenyebbek, mint mások.
Összefoglalóan a talajt négy komponensből állónak tekinthetjük. Szervetlen anyagok, szerves anyagok, levegő és víz.
A talaj öntisztulása
A talaj öntisztulása egy komplex fizikai, kémiai, biológiai folyamat együttes. Ezen folyamatok egyik összetevője a napsugárzás. Ennek egyaránt jelentős a baktericid hatása, hőhatása és kondenzációt okoz. További összetevői: adszorpció, szűrőhatás, ioncsere és a mikroorganizmusok által végzett folyamatok. A talaj baktériumszűrő szerepe, az ún. nemesedési folyamat igen jelentős, hiszen ennek során a 4-5 m a mélységbe leszűrődő talajvíz már közelítőleg steril (ha tiszta talajon szűrődött át).
Talaj-kialakulás
A talajok tipikusan rétegekből állnak. A mezőgazdaság számára a legfontosabb a felső két réteg. A legfelső, melyben a szerves anyagok gyűlnek össze (növényi és állati maradványok), és az alatt lévő sötét színű, humuszban gazdag réteg. Ez alatt az altalaj található, mely világos színű, alatta pedig egy átmeneti réteget követően az anyakőzet van.
Összefoglalóan talajzónának (pedoszférának) nevezzük a földfelülettől, a mállásfolyamatok által még nem érintett kőzetréteg felső határáig terjedő részt.
Több tudós között a magyar Balogh János professzor is vizsgálta Dél-Amerikán és Afrikán keresztül Új-Guineáig az őserdők talaját, és arra a megállapításra jutott, hogy az őserdők talaja nem bőtermő, hanem egy nagyon gyenge termőképességű talaj. Az ottani dús vegetáció kialakításában nincs döntő szerepe, azt más tényezők okozzák: a rendszeres, bő, meleg esők és a talajon rothadó növényzet, amely friss természetes trágyaként működik, így tartva fenn az őserdő egyensúlyát. Ezt az elméletet bizonyítja az is, hogy napjainkban a kiirtott őserdők helyén csupán néhány évig tudnak mezőgazdasági termelést folytatni. Ez alatt a pár év alatt a földek kimerülnek, ami miatt a további termelés fenntartására mindig új darabokat irtanak ki az őserdőből.
A mállás fizikai, kémiai vagy biológiai kőzetátalakulás, az atmoszférával, hidroszférával és bioszférával való kölcsönhatás útján. Mivel felaprózódással jár és szétoszláshoz vezet, a talaj-kialakulás jelentős tényezője.
- A fizikai mállás a kőzetek olyan mechanikai felaprózódása, melynek során kémiai összetételük változatlan marad. Fizikai mállást okoz a hőmérsékletváltozás úgy, hogy a különböző hőtágulási együtthatójú ásványokra különbözően hat (gyors és jelentős hőmérsékletváltozás), valamint úgy, hogy a jég izochor kristályosodásakor fellépő nyomás a kőzetek átlagos keménységét messze meghaladja, így szétrepesztve azokat. Fizikai mállást okoznak még a szél, a gleccserek és az erózió.
- Biológiai mállás a biokémiai mikrokörnyezet megváltozásával jön létre, melyet általában növények, állatok bomlástermékei és váladékai okoznak.
- A kémiai mállás egyszerű kémiai folyamatok (mint kioldódás, kristályosodás, karbonizáció, hidrolízis, oxidáció és redukció) komplex mechanizmusa, elsősorban (általában savas) víz és/vagy oxigén idézi elő.
