Az öntözés a növények számára kedvező lehet, de nem minden esetben az. A megfelelő módszer a csepegtető öntözés, mert így folyamatosan fel tudja venni a növény a vizet (a kapilláris zónát mindig nedvesen tartja).
Öntözés hatására a talajvízszint megemelkedik, és kedvezőtlen esetben a talaj szerkezete megváltozik (a finom szemcsék lemosódnak), a talaj aggregátumok szétesnek és a felszín betömörödik.
Az öntözővízben oldott sók (főleg a sok Na-karbonát) okozzák a másodlagos szikesedést. Az emelkedő talajvíz a mélyebb rétegek sótartalmát a felszín közelébe szállítja. (Ez a probléma főleg az öntözéses gazdálkodást folytató országokban jelentkezik, pl. az USA 33 %-án.)
A lejátszódó folyamatok:
Na2CO3 + CO2 + H2O = 2 NaHCO3
NaHCO3 + H2O = NaOH + H2CO3
H2CO3 = H2O + CO2
Na2CO3 + H2O = NaOH + H2CO3
E lúgos hidrolízis hatására a talaj kiszárad, megrepedezik és só felhalmozódás jön létre a felszínén (10. ábra: „kiül rajta a só”).
10. ábra. Szikes talaj
( forrás: http://puszta.com )
Világviszonylatban az öntözött termőterületeknek egynegyede szenved szikesedéstől. Amikor a só felhalmozódás egy kritikus értéket meghalad, a talaj nem csak veszít a termőképességéből, hanem terméketlenné válik, és fel kell hagyni a művelésével. Becslések szerint évente 1-1,5 millió hektár termőterület válik használhatatlanná a másodlagos szikesedés miatt a Földön.
A másodlagos szikesedésre alkalmazott megoldás elsősorban a forgatás és a meszezés.
