A geológiai (vagy természetes) erózió az eredeti vagy féltermészetes erdőkkel vagy gyepekkel borított felszínen olyan lassan megy végbe, hogy a talajképződés lépést tud tartani vele. Ezzel szemben a gyorsított erózió (vagy erózió) a mezőgazdaságilag megművelt területeken hat, ahol a növényzet védőhatása időben korlátozott. Ezért a talajtakaró fokozatosan elvékonyodik, termőképessége csökken.
A termőtalaj elvesztése egy igen nagy veszélyt jelent, mivel a talajképződés (még ha optimális körülmények között zajlik is) egy nagyon lassú folyamat. Az éghajlattól függően 2,5 cm talaj képződéséhez 200-1200 év szükséges. Teljes mértékben nem fenntartható az az eróziós folyamat, amelynek során a Föld mezőgazdasági területei eltűnnek. A legszegényebb trópusi országok alig törődnek a talajvédelemmel. Sok kutató globális mértékben is a legveszélyesebb környezetkárosító folyamatok közé sorolja az eróziót. A legsúlyosabb talajveszteségek Etiópiában és Indiában mérhetők. Magyarországon a mezőgazdasági területek 45 %-a (a lejtős területek) errodált.
Az erózió okai és hatásai
A legfontosabb oka az eróziónak, ha a talajfedettség csökken. Ekkor a szabad talajfelület nem tud ellenállni az eső és a szél (a széleróziót nevezzük deflációnak) mechanikai romboló erejének. Az eső hatását befolyásolják: az eső cseppenergiája, intenzitása, mennyisége és a talaj erodálhatósága, azaz vízzel szembeni ellenálló képessége. Az erodálhatóságot a talaj szemcseösszetétele, humusztartalma, szerkezete, nedvességi állapota, vízbefogadó képessége határozza meg. (Minél nagyobb egy talaj vízbefogadó képessége, annál kevésbé erodálható.) Az eső eróziós munkáját nagymértékben megnöveli a lejtő meredeksége, amely a rajta lezúduló víz letarolási energiáját növeli meg.
A defláció elsősorban a szél energiájától és a talajtól függ. Így a növényborítottságtól, a támadható felszín nagyságától (hosszától) és a talaj szerkezetétől. A legkönnyebben a homoktalajok mikroaggregátumait mozgatja a szél (0,05-0,2 mm átmérőjűeket). A túl gyakran művelt talajok szerkezete tönkremehet, a talaj elporosodhat, így érzékenyebb lesz a deflációra.
Erózió esetén az első fázis a kölcsönhatás (lehet vonalas v. lineáris a folyóknál, csepperózió, lemosó erózió stb.), a második fázis a szállítás, a harmadik fázis pedig a szedimentáció. Ezáltal új képződmények jönnek létre: szélfodrok (néhány centiméteresek), barázdák (néhány méter magasak), buckák és dűnék (nagyobb szintkülönbséggel).
Megoldás az erózióra csakis a megelőzés lehet. Az erózió ellen elsősorban talajvédelmet kell végeznünk. Ahogyan az alapvető ok a talajfedettség hiánya, a növényborítottság biztosításával lesz a leghatékonyabb a védekezés. A növények ugyanis csökkentik az eső csepperózióját és letaroló energiáját intercepciós tározóképességük miatt. Mivel az erdők intercepciós tározóképessége a legnagyobb, a mezőgazdaságilag megművelt lejtők fölé erdőket kell telepíteni. Ez a víz lefolyását lassítja, mennyiségét időben elosztja, a mikroklímát megváltoztatja. Mivel általában a növényzet gyökerei növelik az erózióval szembeni ellenálló képességet, a mezőgazdaságilag művelt területeken vetésforgóval és köztes vetéssel (a nagy tőtávolságú növényeknél) védekezhetünk.
A növényborítottságon kívül lehetőségünk van a talajművelési mód optimalizálására. Ilyen a szintvonalas szántás (a vízszintes barázdák megtartják a vizet, amely később a talajba szivárog, nem folyik le a lejtőn) és a nagyüzemi táblák megtervezése (elegendően nagy az optimális gépkihasználáshoz, de elegendően kicsi az erózió hatásainak minimalizálásához). Egyes szakemberek ajánlják a talajkondicionáló szerek használatát is (ezek a talajfelszínre juttatott műanyagok, melyek növelik az erózióval szembeni ellenálló képességet – a talajművelés azonban megszünteti hatásukat).
További lehetőség a műszaki talajvédelem, melynek során a lejtőviszonyokat mesterségesen megváltoztatják, és vízszintes lejtőszakaszokat hoznak létre. Ilyen módszerek a teraszolás (11. ábra), sáncolás és a vízvezető árkok építése. Bár igen költséges eljárások, tartós védelmet jelentenek az erózióval szemben, és ennek igen nagy környezetvédelmi értéke van.
11. ábra. Rizsföldek teraszos földműveléssel Ázsiában.
(Forrás: http://www.traveldealsfinder.com )
A defláció elleni védekezés az állandó és minél teljesebb talajfedéssel (köztes növények, másodvetés) valósítható meg. Igen jó módszer a szalagos vetés, mely abban áll, hogy a szélirányra (ill. a lejtő irányára) merőlegesen az őszi vetésű gabonafélék és takarmánynövények között sávszerűen termesztik a tavasziakat. A veszélyeztetett területeken a gépi talajművelést minimálisra kell csökkenteni a talajszerkezet védelme érdekében. Minden esetben hasznos a szélirányra merőleges cserje- és növénysorok létesítése, illetve az erdősávok telepítése. Egyes olajban gazdag országokban sajnos negatív példát is találunk a deflációval szembeni védekezésre. A területek olajjal való permetezése az egész talajéletet megöli.
